René Girard és a kereszténység apológiája

Immár magyarul is olvasható René Girard 15 évvel ezelőtt írott könyve, a Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. A mű szerzőt egész életében foglalkoztató témák foglalatát nyújtja a vallás és az erőszak témájától a keresztény szemléletmód jelentőségének a méltatásáig, a szigorúbb értelemben vett tudósi elemzéstől az apologetikus hitvallásig. 

A tudományos pályája elején irodalomelmélettel foglalkozó szerző kiinduló fogalma a mimészisz, az utánzás, csak nem az irodalomelméleti fogalom („Az eposzköltés, a tragédia alkotása, valamint a komédia meg a dithüramboszköltő tevékenysége s az aulosz- és a kitharaművészet legnagyobb része egészében véve tulajdonképpen utánzás” – írja a Pétikában, a költészet lényegének meghatározásaként Arisztotelész), hanem az antropológiai, a társas emberi viselkedés magyarázatához kulcsot adó. (Az emberi ‚valóság’ azonban nem könnyen választható el a valóság művészi ábrázolásától: a valóságban működő mimetikus rivalizálás jelenségére irodalmi alkotásokat elemezve figyelt föl Girard.)

Forrás: commons.wikimedia.org

S a középpontba állított szövegek és az alkalmazott elméleti apparátus tekintetében lényegre törően szikár könyv kulcsfogalma az antropológia, éspedig az alábbi, Simone Weilnak tulajdonított megállapítás jegyében: „az Evangéliumok mindenekelőtt egy emberelméletet fogalmaznak meg, s csak másodsorban tekinthetők istenelméletnek.”

A mimészisz mint antropológiai fogalom kulcsfontosságú eleme a pedig a vágy, ez a francia filozófiai gondolkodásban elsősorban a hegeli Fenomenológiából ismerős – és Girard-t már irodalomelméleti munkásságában, a  mimetikus versengés fogalmának a megalkotásában inspirálta Alexandre Kojėve Introduction à la lecture de Hegele révén, jóllehet egész munkásságában nagyon ritkán utal Hegelre –, az egyénen csak egészen  kivételes esetben nem túlmutató affektus jelölő fogalom. Girard, a „kereszténység Hegele” a mimetikus vágynak, a rivalizálás alapelvének a tilalmát a Tízparancsolat tizedik parancsolatában éri tetten: „Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg felebarátod feleségét, se szolgáját és szolgálóját, ökrét és szamarát, semmit se, a mi felebarátodé” (2Móz 20, 17). Az elismerésért vívott élet-halálharcnak nála isteni tilalom vet véget, amely nélkül nem volna lehetséges megbékélés-kiengesztelődés.

Girard ezért tulajdonít kitüntetett jelentőséget e tizedik parancsolatnak; ez ugyanis a tetteket tiltó parancsolatokat követően maguknak e tetteknek az indítékául szolgáló vágyat tiltja meg: ezért pillantja meg e tilalomban civilizációnk voltaképpeni alapját, illetve ezért látja az önbálványozásból fakadó és a gyűlölet spirálját beindító vágyban mint antropológiai jellemzőben a mimetikus versengésen alapuló közösségek működésének alapelvét. 

A mimetikus rivalizálásból kialakuló mimetikus ciklusra vonatkozó elmélete szerint az ún. mimetikus versengés során időről időre instabilitás áll elő a társadalomban, s ezt a kaotikus, a közösséget a megsemmisüléssel fenyegető állapotot Jézus keresztre feszítéséig és feltámadásáig jellemzően bűnbak kreálásával voltak képesek ideiglenesen megszüntetni a közösségek: a kollektíve végrehajtott erőszakot követően ideiglenesen helyreáll a rend, egyszersmind halálát követően vallásos tisztelet övezi. A mimetikus rivalizálás ily módon a társadalmi rend – mindig ideiglenes – garanciáját, másrészt a vallás jelenségének, s így a civilizációnak is az alapelemét is jelenti. 

A társadalom működési mechanizmusainak leírására a múlt század hetvenes évek vége – a Des choses cachées depuis la fondation du monde – óta a Biblia, illetve az evangéliumok nyelvét relevánsnak tekintő (s így a francia szellemi életben némileg kívülállónak számító)  Girard szerint a „mimetikus rivalizálás” és a „mimetikus ciklus” és a velük összefüggő jelenségének leírásában a  „botrány” és a „Sátán” bibliai fogalmai kapnak kitüntetett szerepet. Alkalmazásuk egyes evangéliumi szövegek szoros olvasatának köszönhetően bizonyul különösen szerencsésnek – erre nagyon jó példa a „Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? (Mk 3, 23) kérdés kifejtése, amely a látszólagos paradoxont a szokásos mechanizmus leírásának mutatja.

Girard szándéka azonban nem merül ki annyiban, hogy beláttassa az olvasóval, „Sátán királysága” az emberi történelem Krisztus előtti periódusának felel meg, melyet az áldozatállítás mechanizmusa és a hamis istenségek uraltak”. Célja jóval túlmutat ezen: azt kívánja megmutatni, hogy az áldozatok iránti, a kereszténységgel kialakult felelősségtudat „irányította titkon a világ menetét” („nem pedig a tudományos haladás, a piacgazdaság vagy ‚a metafizika története’”): „a Tízparancsolatot és az egész  zsidó-keresztény erkölcsiséget” „tűrhetetlen erőszakként” beállítani akaró „újpogányság” ellene intézett támadásai dacára a kereszténység eszméje győzedelmeskedik a globalizációban. 

Girard ebben a könyvében kifejezetten az evangéliumok üzenetére koncentrál, más szöveget alig-alig vonva be elemzésébe, noha akadnak példák  a mimetikus erőszak ragályának a megfékezésre Jézus fellépése előtt is (nevezetes példa Aiszkhülosz Oreszteia-trilógiájának záródarabja, az Eumeniszek.) Simone Weiltól eltérően Girard mintha csak a Biblia, illetve az Újszövetség szövegei esetében tartana alkalmazhatónak krisztológiai megközelítést.

Az egész életművét voltaképpen egyetlen téma kifejtésének szentelő szerző népszerűsége részben a kifejtett téma és a kifejtés módjának az egzotikusságából, a beavatás-beavatottság ígéretéből, részint pedig a – különböző, a reflektált gondolkodást nem segítő – médiumok által felfokozott mimetikus versengés, bűnbakképzés mindennapi élményéből táplálkozik.  Girard hatása egyaránt tetten érhető a társadalomtudományban – a Sztálin és Hitler, a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus mimetikus versengését a tömeggyilkosság terepén feldolgozó Timothy Snyder http://timothysnyder.org/books-2/bloodlands/ magától értetődő módon volt a tavaly, a Girard 90. születésnapjára rendezett transzatlanti előadássorozat egyik előadója – és a popkultúrában is: a Gotham City kaotikus állapotait fokozó Joker és az igazság helyreállításához erőszakhoz folyamodó Batman küzdelmének leírására szintén megvilágító erejűen alkalmazható a mimetikus versengés Girard által kifejtett elmélete.