Schiff András variációi

Novemberben a Carnegie Hall közönsége egy hangversenyen hallhatta a Goldberg- variációkat és a Diabelli-változatokat. A zongorista, aki korábban már kétszer is lemezre vette Bach művét, most két változatban vette lemezre Beethoven 200 évvel ezelőtt komponált variációsorozatát. 

Forrás: www.beethoven-haus-bonn.de

Az, hogy ezen a koncerten a zeneirodalom két legnagyobb szabású variációsorozatát adta elő, Schiff András egyre erőteljesebben megmutatkozó történeti érzékét jelzi. Ez nemcsak a hangszerválasztásban mutatkozott már meg korábban is – Malcolm Bilsonnal pl. a szerző egykori fortepianóján játszották lemezre Mozart négykezes zongoraműveit –, hanem egy-egy mű keletkezéstörténetének filológiai pontosságú rekonstrukciójában is (a Geistervariationen újdonsága az op. 17-es C-dúr fantázia eredeti – az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött kéziratban található – 3. tételének felvétele volt, és külön a végleges változat is szerepelt a lemezen). 

A néhány hónapja megjelent két lemez mintha egyesítené e két mozzanatot: a Diabelli-változatok áll a középpontban, melyet két változatban is hallhatunk Schiff Andrástól: döntését részben keletkezéstörténeti megközelítés motiválta (az első lemezen az utolsó, az op. 111-es c-moll szonátát követi, a második lemezen pedig a variációk után a Hat bagetell (op. 126) szerepel), részben pedig a hangszerválasztás (e megközelítés termékenységét tavaly láthattuk már  pl. Alexei Lubimov Debussy-lemezén). 

Forrás: www.beethoven-haus-bonn.de

Mint a – többek között Nádas Péter vadkörtefa-változataival illusztrált – kísérőfüzetből megtudhatja az érdeklődő, az, hogy a bonni Beethoven-Haus tulajdonába került, és digitális archívumában fellapozható a Diabelli-változatok kézirata, nagyrészt Schiff Andrásnak köszönhető, aki e kéziratból indult ki a mű interpretálásában. De a zongorista nemcsak a filológiai pontosságra töreledett a lemezeken, hanem arra is, hogy értelmezési hagyományhoz kapcsolódjék. A Steinway hangzásvilágától elfordulva az első lemezen szereplő darabokat (a szonáta első tételét leszámítva: variációkat) egy majdnem száz éves Bechstein-zongorán adja elő, kifejezetten Arthur Schnabelhez kapcsolódva, a második lemez darabjait pedig egy 1820-ban, a darabok keletkezésének idején készült hangszeren, amely különösen a felhangok gazdag világával és a kontúros szólamvezetést engedő basszus regiszterrel – és a kicsit lassabb tempóval – nagyon jól engedi érvényesülni a variációsorozat igen különböző karakterű darabjait, a banálistól a paródiáig és a meditatívig, a kánontól a fúgáig. 

Természetesen legalább még egy szempontból kapcsolódik a hagyományhoz  Schiff András: a Diabelli-változatok az egész kompozíció struktúráját tekintve a Goldberg-variációkkal mutat rokonságot.

Beethoven: Diabelli-Variationen ECM: 4810446