Álmok árnyékában

A „kvantifikált én”-mozgalom figyelemre méltó fejleménye az a most fejlesztési stádiumban lévő mobiltelefonos, az álmok rögzítését elősegítő alkalmazás, amelynek köszönhetően hatalmas adatbázis jöhet létre a felhasználók álmaiból.

A „kvantifikált én”-mozgalom szerint, a technikai eszközök fejlődésével egyre pontosabban nyomon követhetjük testünk működését, s egyre pontosabb ismereteink birtokában javíthatjuk életünk minőségét. A mozgalom hívei – a szellemi atyja Ray Kurzweil – úgy gondolják, hogy a mesterséges intelligencia kutatásában elért felismerések technikai alkalmazásával, alapvetően jobbíthatók az emberi képességek (transz- vagy poszthumanizmus), s fokozatosan megszűnik a határ a szervezet természetes és mesterséges elemei között.

A „kvantifikált én”-mozgalom inspirálására született kütyük (illetve önmonitorozó eszközök – jellemző és meghökkentő, hogyan alakult át a „social engineering” fogalma az elmúlt évtizedekben: a politikai filozófiai fogalomból az egyéni érvényesülés technikáinak az összefoglaló megnevezése lett ) bizonyos fiziológiai jelenségeket monitoroztak (a szív működését, az elégetett kalória mennyiségét, a pulzusszámot, stb.); a Kickastarteren a napokban  útjára indult alkalmazás, a Shadow viszont a tudat (illetve jelen esetben a tudat alatti) jelenségeire igyekszik összpontosítani azzal, hogy célja az álmok rögzítését lehetővé tenni, illetve megkönnyíteni. A baljós képzeteket is ébresztő alkalmazás hatásos prezentációja arra hívja fel a figyelmet, hogy noha közismert az agy alvás közben kifejtett aktivitása, jelesül az álmok szerepe a problémamegoldásban, s egyáltalán a problémák megfogalmazásában, az álmoknak a 95%-át elfelejtjük – a tamáskodó gondolhatja úgy, hogy épp arra az öt százalékra emlékszünk, amikor az álom csakugyan játszott ilyen szerepet –, márpedig egy ekkora intellektuális potenciálnak kár veszendőbe mennie.

 

Forrás: wikipaintings.org

Mint az alkalmazást útjára bocsátók írják, az idegtudományok művelői szolglálhatnak magyarázatokkal arra, mi történik az agyban, de a lejátszódó folyamatok jelentéséről nem tudnak felvilágosítással szolgálni. Az alkalmazás – eltekintve most attól, hogy egyáltalán lehetséges-e a végebmenő folyamatok és az álom jelentése között megfeleléseket megállapítani – ezt a szakadékot igyekszik áthidalni. (Ennek lehetetlensége mellett érvelt korábban meggyőzően Roger Scruton.) Arra próbál választ adni, „mit álmodunk egy vihar alatt? mit álmodunk egy választás után?” A lehetséges válaszhoz adatbázist készít az álmokból, s ezek kulcselemeit különböző szempontok szerint csoportosíthatja, vizualizálhatja, azzal kecsegtetve a felhasználót, hogy rálátása lehet saját, az álmokban testet öltő lelki folyamataira. („Olyan szövetből/Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk/Álomba van kerítve.”) 

Szükségtelen hangsúlyozni, hogy az igazi értelmező munka, az álomfejtés az alvás- és álommintázatok kirajzolódása után kezdődik, e mintázatok kirajzolódása önmagában aligha igazítja el a majdani felhasználót a saját álmaiban. (Ha a többi kütyü valóban kifejez is számokkal bizonyos fiziológiai folyamatokat (quantified self), ez az alkalmazás bizonyosan nem teszi lehetővé az én megértését (understood self). A mindenkori Józsefnek vagy Freudnak bizonyosan megmarad a szerepe. (Ha például az fogalmazódik meg valakinek az álmában, hogy feltett szándéka ezentúl a gazemberség mint hivatás, még mindig meg kell fejteni, azért dolgozza-e fel álmában a nevezetes mondatot, mert ráébred, hogy az az egyetlen járható út, vagy mert olyan lehetőséget villant fel előtte, amelyet mindenképpen elutasít.) De nem is ez az alkalmazásban rejlő igazi ígéret, hanem az, hogy a felhasználók közössége által rögzített álmok adatbázisát hozhatja létre – a prezentáció szerint tiszteletben tartva az anonimitást, a felhasználók önrendelkezési jogát –, ami jól kiaknázható forrást jelenthet pszichológusok, történészek és szociológusok (és reklámszakemberek) számára is.