Janet Baker születésnapjára

A 2011-ben Grammy-életműdíjat kapott  „szeretett mezzo”, Janet Baker pályáját két értelemben is meghatározta énekes elődje, Kathleen Ferrier: 1956-ban, az emlékére rendezett versenyen elért második helyezésével kezdődött a pályafutása, másrészt pedig – a dolog természetéből adódóan – repertoárjukban is jelentős az átfedés. 

Forrás: spectator.co.uk

Operaénekesi karrierjét a korai zene iránt kibontakozó érdeklődés határozta meg: pályája elején eljátszotta Dido szerepét Purcell Dido és Aeneasából, majd Pénelopét Monteverdi Odüsszeusz hazatérése című operájából, de ugyanezt a világot képviseli Cavalli még az előbbieknél is ritkábban előadott darabja, a Kallisztó is. Angol énekesként magától értetődően játszott Händel-operákban (legemlékezetesebb talán a Julius Cesar Egyiptomban címűben nyújtott alakítása). 

Baker azonban nemcsak operaénekesként volt jelen főként az angolszász világ színpadain, hanem oratorikus művek szólistájaként is. Mezzóként otthonosan mozgott az alt/kontraalt tartományban; e sötétebb tónusa kiválóan érvényesült Händel és Bach oratorikus műveiben, pl. a Messiásában, a Júdás Makkabeusban, illetve Bach kantátáiban, passióiban és miséjében. (Ugyanaz a sötétebb tónus tette lehetővé számára Brahms Alt rapszódiájának előadását is – itt Ferencsik János vezényletével).

Előadásmódjának bensőséges fegyelmezettségű líraiságával dalénekesként is maradandót alkotott. Énekesi repertoárjában meghatározó szerep jutott Gustav Mahlernek. Az énekesnő az eredetileg baritonra írott Egy vándorlegény dalaiból is készített felvételt, de mégis talán két másik Mahler-dal előadása legemlékezetesebb Baker pályáján: az egyik az Ich bin der Welt abhand gekommen (a Sir John Barbirollival készített lemezfelvételen a dalciklus utolsó darabjaként szerepel, minden bizonnyal a drámaiságot fokozandó, ez az eredetileg a ciklus közepét alkotó darab), a másik pedig az Urlicht, A fiú csodakürtje egy dala, a II. (Feltámadás) szimfónia egyik tétele. A zenei ismeretterjesztés páratlan mestere, Leonard Bernstein a The Little Drummer Boy című zenei esszéjében Janet Baker szólójával adja elő ezt a dalt, melyet annyira meghatározó jelentőségűnek látott Mahler lelki gyötrelmek sokaságát tartogató életében.

(Baker tulajdonképen Mahlert is Ferriertől örökölte; Otto Klemperer készített vele 1951-ben nevezetes felvételt.) Bernstein talán a Dal a Földről zenekari dalciklust értékelte Mahler legjelentősebb alkotásának. Baker több felvételt is készített ebből a világtól elszakadás-eltávolodás (detachment) rétegeit, majd a világtól való búcsúzást feltáró-megörökítő műből.

Kathleen Ferrier főszereplésével mutatták be 1946-ban Benjamin Britten operáját, a Lucretia meggyalázását. Janet Baker mintegy megörökölte ezt a szerepet, és baráti kapcsolata alakult ki a zeneszerzővel (Baker itt idézi Britten emlékezetét). Britten – nem sokkal halála előtt, talán búcsúzóul – egy kantátával, a Phaedrával ajándékozta meg Bakert: a Racine-dráma szövegéből kompilált librettó alapján készült mű előadására aligha találhatott volna nála érzékenyebb előadót.

Baker operaénekesi pályájának utolsó állomását Gluck Orfeója jelentette 1982-ben, Raymond Leppard vezényletével. Halhatatlan interpretálásukban a személyként egész voltának elvesztését átélni kényszerülő Orpheus sorsában kidomborodik Erós és Thanatos örök egymáshoz tartozása, egymásra utaltsága.

A operaszínpadtól már több mint három évtizede visszavonult mezzoszoprán énekesnő, aki a napokban ünnepelte születésnapját, a múlt század egyik meghatározó hangja marad. 

God save Dame Janet.

(Joyce DiDonato születésnapi interjúja az ünnepelttel meghallhgatható itt.)