Az Olympos mellett

Forrás: lira.hu

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a Gondolat Könyvkiadónál az ókori mágiával kapcsolatos forrásszövegeket és kommentárokat, valamint tanulmányokat tartalmazó kétkötetes könyv, Az Olympos mellett. A munka az Atlantisz-kiadó folyamatosan készülő Platón-összkiadása mellett a magyar ókortudósok kiemelkedő teljesítménye.  

A könyv szerzői a mágiának az ókori Mediterraneumban kitapintható jelenségét járják körül. A mágia jelenségének különböző aspektusait mutatják be, térben és időben rendkívül tág horizonton. A földrajzi színterek: Egyiptom, Mezopotámia, Anatólia, Italia, Hellas, Imperium Romanum, az időbeli skála pedig Hammu-rápitól vagy még korábbról az ókor utánig nyúlik.

Nagy Árpád Miklósnak, a kötetet szerkesztője világosan megfogalmazza informatív előszavában a vállalkozás tudományos jelentőségét: a kezünkben tartott könyv „az antik mágia kutatásának első összegzése”, azaz nemzetközi mércével mérve is úttörő jelentőségű tudományos műről van szó.

Az anything goes korszakában meglepő, de tény, hogy a mágia jelenségének periférikus figyelmet szentelt a klasszikus filológia, pontosabban: inkább mint egyfelől a vallással, másfelől a tudománnyal való szembeállításban szentelt neki figyelmet, azaz tanulmányozásra nemigen érdemes, tudományos eszközökkel pedig nemigen megragadható jelenségnek tekintette. Vagyis a könyvnek tudományos jelentősége eleve adódik abból, hogy középpontba állítja a mágiát, másfelől – ebből adódóan tudományos tétje, hogy képes-e megragadnia a mágia jelenségét, hiszen a fogalom nem könnyen körülhatárolható. Valódi hermeneutikai feladat eldönteni, csak az számítson-e mágiának, amit mi, mai befogadók annak tekintünk (miközben „a mai befogadó” is fogalmi konstrukció), vagy csak az, ami a kortársak (és a dolog természetéből adódóan elsősorban a „magas kultúra” képviselői, azaz a mágiának többnyire az ellenfelei ) szemében annak számított. (Ezekkel a kérdésekkel Betegh Gábor és Láng Benedek tanulmányai foglalkoznak.) 

Forrás: libcom.org

A szerzők, ha ki nem mondva is, de mintha Marcell Mauss munkásságához kapcsolódnának szemléletükben. A mágia általános elméletének vázlata  című, a mágia jelenségét önmaga jogán talán először a középpontba állító szociológus ugyanis két végletnek látja a vallást és a mágiát (azaz ennyiben kapcsolódik a radikális ellentétüket hangsúlyozó, s őket inkább egy fejlődési sor állomásainak láttató James G. Frazer felfogásához). "Ez a két véglet – az áldozás és a rontás pólusa – önti formába úgyszólván  a mágia és a vallás két pólusát", írja, ugyanakkor leszögezve, hogy "e két pólus között olyan tények zavaros tömege húzódik, amelyek specifikus jellege nem közvetlenül nyilvánvaló." Ezért beszél Mauss a vallási és a mágikus jelenségek kontinuitásáról.  

Az Olympos mellett szerzőgárdája láthatóan e felfogás szellemében döntött a mágia fogalmának megfelelően tág értelmezése mellett, s e döntésnek köszönhetően az antik hétköznapi élet és műveltség sok elemével megismerkedhet az olvasó, az ellenség megsemmisítésének a szertartásától a szerelmi varázslásig. (Némi hiányérzete támad az olvasónak abból adódóan, hogy nem esik szó a klasszikus filológia tartományán kívül eső, a mágia jelenségének feldolgozására irányuló kísérletekről.)  

Azonban nem egyszerűen pragmatikus tudományelméleti megfontolás diktálta ezt a döntést, hanem  a tág tér- és időbeli horizontot is: más és más társadalmakba, azaz bizonyos lényeges részletekben rendre eltérő társadalmi kontextusokba illeszkednek az egyes, mágikusnak tekintett gyakorlatok. Ennek megfelelően a kötet egyenrangúnak láttatja a különböző kultúrákat, arra irányítva az olvasó figyelmét, mit kölcsönöztek egymástól. S ennek is köszönhető a könyv másik nagy erénye, az interdiszciplinaritás, azaz aannak a belátásnak az egyértelmű érvényre juttatása, hogy a klasszikus filológus elsősorban szövegszerű ismeretei nem elegendőek egy ilyen összetett jelenséget feltárni igyekvő tudományos vállalkozáshoz, hanem együtt kell működnie a régésszel, a hebraistával, a tudomány- és a vallástörténésszel, stb. Ebből is adódik az egyes tanulmányok olykor igen eltérő szemléletmódja, az inkább pozitivista filológusi beállítódástól a Lévi-Strauss-i ihletettségű strukturalizmusig. (Sajnos a föníciai és a zsidó mágiáról nem sikerült áttekintést adnia a szerzőgárdának, ez az egyébként példamutató filológiai apparátussal ellátott, gondosan szerkesztett könyv másik hiányossága.)

Forrás: 155.97.32.9

A már említett Platón-összkiadással együtt azt bizonyítja ez a vállalkozás, hogy mára nyugodtan meghaladottnak tekinthető az ún. Kerényi–Moravcsik vita, bár Leo Strausson iskolázott szemmel érdemes közelebbről szemügyre venni a bevezetőnek a nemzeti kultúra és az ókortudomány viszonyára vonatkozó passusait.
Az Olympos mellett tehát destrukltív/konstruktív mű: lebontja a mágiáról való gondolkodás eddig bevettnek számító ffelfogását – amely szerint a mágia összeegyeztethetetlen Hellas igazi fogalmával, legfeljebb idegen barbárok (s kivált nők, mint Kirké vagy Médeia) a hordozói –, aminek köszönhetően tágabb horizonton láttatja az olvasóval a mágikus-vallási jelenségeket. Az is kitűnhet az olvasó számára – különösen talán a témába vágó Ágoston-szövegrészleteknek köszönhetően –, mennyire a mágikus gondolkodás örökösei és folytatói vagyunk a vallási szinkretizmus és a különböző vallási-pszichológiai önsegítő "könyvek" áradata fémjelezte korunkban.

Nagy Árpád Miklós (szerk.): Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori Mediterraneumban I–II., Budapest: Gondolat, 2013.