A gyertyatartók mögött

Az idei Cannes-i filmfesztivál műsorán szerepelt a Steven Soderbergh rendezte Behind the Candelabra, ám mozibemutatója az Egyesült Államokban (még) nem volt a Władziu Valentino Liberace életéről készült filmnek.

Forrás: Youtube

A rendező beszámolója szerint ugyanis a hollywoodi stúdiók "túlságosan melegnek" találták a filmet, így a voltaképpeni premierjét nem a mozi-, hanem a tévénézők láthatták  az HBO mutatta be. (Ennek az további a jelentősége, hogy a film nem indulhat az Oscar-díjért.) Ez az esetleges tény azonban másfelől nagyon is illik annak az előadóművésznek az emlékéhez, akik televíziós fellépéseiben megvalósította a "ritualisztikus otthonosságot" (a kifejezést több filmkritikus is idézi, ld. itt és itt, magát a jelenséget pedig jól érzékelteti pl. ez a fellépése).   

Bizonyos értelemben nem is igazságtalan sommásan "melegnek" minősíteni ezt a szép, megindító szerelmi történetet. Éspedig abban az értelemben nem, hogy a rendező néhány gyors utalását leszámítva nem foglalkozik Liberace zenével kapcsolatos elképzeléseivel (és a showbusinesszel kapcsolatosakat is a minimálisra redukálja), hanem kifejezetten a nyilvánosság elől egyszerre elrejtett és megmutatott (sőt, egyenesen mutogatott) magánéletével és érzelmeivel foglalkozik.  (Liberace-ről mint zenészről itt olvashat az érdeklődő. )

Ha mást jelent is melegnek lenni, mint vezető politikusként erkölcstelennek lenni (értsd: szexuális  botrányba keveredni), az elrejtés és megmutatás (dissimulatio – simulatio) dilemmáját/dialektikáját ugyanúgy átélik, különösen ha a celeb szociológiai típusába  tartoznak.

Ez a dilemma fokozottan érvényesült néhány évtizeddel korábban, s Soderbergh filmje az e dilemmából adódó zártságot emeli ki azzal, hogy csaknem kizárólag Liberace, a celeb magánéletére fókuszál, ráadásul nem az ő, hanem a szeretője – ha tetszik: az áldozata – nézőpontjából. (A film ugyanis Scott Thorson beszámolóján alapszik.)

Az egy évtizedet átfogó történet a világhíresség és  a naiv, tinédzser fiú kapcsolatának állomásait jeleníti meg a kölcsönös vonzalom kibontakozásától a (korántsem végleges) szakításig, a Liberace pályájának a csúcsától a stigmatizált haláláig.

A film elkerüli az érzelgősséget: miközben rendkívül bensőséges kapcsolatot ábrázol a cselekmény szinte mindig zárt térben játszódik (a koncertek sem szabadtériek) mintegy azt sugallván, hogy az intimitás és már-már klausztrofóbiát okozó bezártság ugyanannak az érzelemnek, illetve ugyanazon érzelem társadalmi megnyilvánulásának lenne két különböző aspektusa. S ebben a zárt térben a belső lelki konfliktusok is felerősödnek, s nemcsak a két főszereplő kapcsolatában, hanem magában Liberace-ban (vagy Liberacéban – mintha nevének kétféle ejtése identitása meghatározhatatlanságát jelképezné): nem egyszerűen a homoszexuális voltát a nyilvánosság előtt rejtegetni és a szexuális értelemben vett normálisság látszatát kelteni kénytelen, a magánéletét soha biztonságban nem tudó celeb gyötrelmeiről van szó, hanem arról is, hogy Liberace hívő keresztény (katolikus), vagyis identitása egyik meghatározó elemével áll összetűzésben a másik meghatározó eleme. S ez a mélyreható konfliktus nehezen feloldható.  S az e konfliktust a saját testében hordozó Liberace kora metaforákkal terhelt, hordozóját stigmatizáltsággal sújtó betegségében, AIDS-ben hal meg.

Forrás: wikipedia

A film színészi gárdája nagyszerű teljesítményt nyújt a szeretőt alakító Matt Damontól kezdve, de különösen Michael Douglas alakítása lenyűgöző: az, amilyen magától értetődően átéli Liberace identitásának különböző (s mindig túlzó) megnyilvánulásait és testi-lelki állapotának megannyi változását. S ebben nemcsak a tekintete és a törékenységet bátran látni engedő/láttató teste engedelmeskedik színészi akaratának, hanem alapvetően a hangja, amelynek árnyaltságára, a sokszínűség kifejezésére alkalmasságára talán még egyetlen filmjében sem figyelhettünk föl. Igazi clownként jelenik meg a filmvásznon.







Behind the Candelabra

rendező: Steven Soderbergh

szereplők: Michael Douglas (Liberace), Matt Damon (Scott Thorson), Dan Aykroyd (Seymour Heller), Scott Bakula (Bob Black), Rob Lowe (Dr. Jack Startz), Tom Papa (Ray Arnett), Paul Reiser (Mr. Felder) and Debbie Reynolds (Frances Liberace)