 |
| Forrás: Facebook |
Az Atlantisz Könyvszigeten 2013. VI. 9-én vasárnap este a csellista Rohmann Ditta adott koncertet (immár sokadik alkalommal lépett fel ezen a helyszínen), s a közönség két Bach-szvitet (a BWV 1007-es G-dúr és a BWV 1010-es Esz-dúr), illetve köztük Benjamin Britten op. 87-es, 3. csellószvitjét hallhatta az előadásában.
 |
| Forrás: Facebook |
A hangverseny műsora maga volt a dialógus, több értelemben is. Egyrészt Britten művében (már magából a műfaj közösségéből adódóan is) tetten érhető Bach-allúziók miatt (gondoljunk csak a Barcarola és a kontakion-témát magában foglaló, s így a halottakkal kommunikáló Passacaglia tételre), másrészt azért, mert Britten a Msztyiszlav Rosztopovicshoz fűződő barátságát is megörökíti a műben (a zeneszerző-zongorista és a csellista bensőséges kamarazenész-barátságáról talán Schubert Arpeggione-szonátájának (D. 821) a felvétele tanúskodik a leghívebben). Harmadrészt pedig talán a Perényi Miklós iránti tiszteletét is kifejezte az előadó. (Idősebb pályatársának tavaly jelent meg legutóbbi lemeze, amelyen Britten tegnap hallott szvitjét követően Bach BWV 102-es D-dúr szvitje, majd záró darabként Ligeti György Cselló-szólószonátája hallható – ez utóbbi darab is szerepel Rohmann Ditta repertoárján.
Rohmann Ditta muzsikálása kifejezett örömzene volt: a derű, a serenitas jellemezte (különösen Perényi lassúbb tempót választó, inkább komor tónust előnyben részesítő értelmezéséhez képest), az emelkedett könnyedség a különböző karakterű tételek együttlátásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése