Szó, zene, kép

Noha Kossuth-díjas költő volt, hiába keresi nevét az olvasó a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján. Fodor András életművének jó része azonban mégis hozzáférhető digitálisan, egy nagyszabású vállalkozásnak köszönhetően. 

Életművének megjelenítéséhez magától értetődő közeg az internet. A hálózati kiadás az ő esetében nem egyszerűen az életmű digitális megőrzését jelenti, hanem a rekonstruálását és jelenbe áthelyezését is. S nemcsak azért, mert a költő-esszéíró munkássága a jelenben is hatást fejt ki eleve abból adódóan, hogy szinte még kortársunkról van szó, hanem azért is, mert a költő-esszéíró alkotói létét magát is meghatározták olyan elemek, amelyek miatt a művek internetes kiadása lényegesen gazdagíthatja az olvasói tapasztalatot a szövegek nyomtatott könyvben megjelent változatához képest.   

Forrás: iNaplo

Fodor András egyrészt multimediális alkotó volt: azon kívül, hogy ő maga a szó tartományában több műfajban is alkotott (valamint fényképezett és videózott), esszéiben (de verseiben és naplófeljegyzéseiben is) reflektált másoknak – elsősorban kortársainak – a szó, a zene és a (mozgó)kép birodalmában született alkotásaira. S nem is csak reflektálnak, hanem – különösen a zenében – radikálisabban végiggondolnak művészi jelenségeket, mint ameddig naplóföljegyzéseiben a közéleti megfigyelések síkján merészkedik. (Elegendő itt a Józan reggel kötetben 1958-ban megjelent Sztravinszkij-versre gondolnunk, vagy arra, hogy a nagyközönség nem utolsó sorban neki köszönhetően ismerkedett meg Karlheinz Stockhausen munkásságával.) 

Fodor Andrásnak lételeme volt a naplóírás is – több mint öt évtizeden át szinte minden nap írt feljegyzést –, s feljegyzései alapján gyakorlatilag felvázolható  Magyarország kulturális-politikai proszopográfiája a XX. század második felében. A naplóírás szenvedélye nyilvánvalóan összefügg az enciklopédikusság eszméjével, s ebből magától adódik Fülep Lajos, Németh László és Vekerdi László meghatározó jelentősége alkotói életében, s így egyfajta alternatív – noha a hivataloshoz több szálon is kötődő – Magyarország rajzolódik ki naplóiból.

Harmadrészt – s az enciklopédikus érdeklődéssel nyilvánvaló összefüggésben – Fodor András könyvtáros volt, azaz olyan ember, aki igyekezett mindent rögzíteni-katalogizálni, ami érték (illetve meglátni mindennek az értéket hordozó aspektusát). Az egyetemes könyvtár eszméjével Jorge Luis Borges okkal tarthat igényt arra, hogy az internet felfedezőjeként tartsa számon az utókor. Fodor András örökösei értő szemmel látták meg a könyvtáros-költő-esszéista életműve hálózati kiadásában rejlő lehetőségeket: az elsődleges irodalmi szövegeknek az egyéb elemeknek (fényképek, kronológia, kéziratlapok, stb.) a befogadói megértést segítő interakciója valósul meg a filológiailag máris imponáló vállalkozásnak köszönhetően.  

A terjedelmes életmű feldolgozása még nem zárult le, másrészt – mint a beköszöntő felhívja rá az érdeklődő figyelmét – a már meglevő meglevő szövegek is állandó ellenőrzésre szorulnak (főképp a karakterfelismerő program fogyatékosságai miatt). A Fodor-szövegkiadás egy, a bölcsészet és az informatika problémakörére koncentráló nagyobb vállalkozás, az iNapló része.