Mission

A 2012-ben megjelent klasszikus zenei lemezek közül minden bizonnyal Cecilia Bartoli Missionjét kísérte a legnagyobb médiaérdeklődés: a lemez minden szempontból korunk fontos kulturális lenyomata. 

Forrás: classiquenews.com

A küldetés ugyanis sokféle értelemben érthető. Cecilia Bartoli egy kevéssé ismert zeneszerző, Agostino Steffani életművéről ad áttekintést a hallgatónak; pontosabban a gazdag  életmű egy szeletéből, az operaáriákból és -duettekből ad ízelítőt.

Első látásra tehát némileg egzotikus, merőben a történelmi ritkaságok, különlegességek iránt érdeklődő hallgató igényeit kielégíteni szándékozó lemezzel van dolgunk. (Ennek megfelelően lemezen szereplő áriák jó részéről most készült az első felvétel).  Ám épp a választott zeneszerző történelmi alakja miatt ennél jóval többről van szó. Az általa bejárt életút ugyanis a történeti érdekességen kívül sokrétű koncepcionális egységet sejtet. A lemez igen informatív kísérőfüzete (alighanem Colin Timms munkásságára támaszkodva) részletesen tájékoztat az életút állomásairól, aminek köszönhetően árnyalt kép rajzolódik ki a Steffani alakjában testet öltő kulturális sokrétűségről. A Velence mellett született zeneszerző útja már gyermekként Münchenbe vezetett, s életének döntő részét német fejedelmi udvarok környezetében élte, nemcsak zenészként (zeneszerzőként, énekesként, orgonistaként, csembalistaként), hanem diplomataként és – a dolog természetéből adódóan – kémként is tevékenykedve. (A diplomata és a kém tevékenysége között a gyakorlatban döntően a nézőpont, az értékelés tesz különbéget.) E tevékenységre XIV. Lajos francia király birodalmi törekvései, a német tartományok közti változó szövetségek, valamint az angol trón körül folyó viszályok nyújtottak alkalmat – melyek eredményeként a hannoveri választófejedelem, György Lajos került I. György néven a királyi trónra, (Steffani hannoveri műveinek eredeti példánya pedig Angliába.) Vagyis Steffaninak a zeneszerzésen mint hivatáson kívül hivatala (officiuma) is volt diplomataként és kémként. (Az, hogy a kultúra kiemelkedő alakjai politikai-diplomácia szerepet vállalnak, illetve fordítva: a diplomaták és egyéb politikai szereplők kulturális missziót is betöltenek, egyáltalán nam számított szokatlan jelenségenek – a zenészek közül pl. föltehetőleg a valamivel korábban élt John Dowland esetében találkozhatunk ezzel. A diplomata és a kém között pedig nem annyira a gyakorlat, mint inkább a megítélés tesz különbséget.) Identitása azonban tovább rétegződik azzal, hogy a pápa szolgálatában kifejezetten térítő értelemben vett missziós feladatot is teljesített: az észak-német területek rekatolizálásával volt megbízva (azaz az új európai hatalmi egyensúly kialakításában játszott szerepet a harminc éves háborút követő időkben). 

Az identitás e sokrétűsége a zeneszerzőt ért és az általa kifejtett zenei hatások sokrétűségével párosult. A német területeken tevékenykedő, a mesterséget Rómában elsajátító és Párizsban tovább csiszoló katolikus zeneszerző a protestáns hannoveri udvar szolgálatában az angol  zenei életnek is részese lehetett. A zeneszerzőről monográfiát író Colin Timms értékelése szerint német területen Steffani egy egyik legfontosabb közvetítője volt az olasz és a francia stílusnak, márpedig evidens, milyen jelentősége lehetett ezek megismerésének Bach és Händel munkásságában. (Még ha a "missing link" kétes értékű magyarázati modelljára emlékeztet is a kísérőfüzetben olvasható szöveg.) S e már történeti szempontú értékelés azt is láttatja, hogy Steffani nemcsak különböző sítlusok, de különböző korszakok között is közvetített: a közép- és későbarokk, azaz Monteverdi és Vivaldi között. 

A Steffani műveit tartalmazó talán az első, igazán fontos lemez 1982-ben jelent meg – egyben a historikus előadásmód egyik első, valóban sikeres dokumentumaként is –, s kamaraduetteket  (két énekhangra és continuóra írott rövid műveket) tartalamzott – az utókor értékelése szerint a zeneszerző ebben a műfajban alkotta a legmaradandóbbat (Händelre is e művek hatottak a leginkább). A Cecilia Bartoli lemezén hallható operaáriák és -duettek is ezt a világot idézik, hiszen viszonylag rövid, zárt egységeket alkotnak, ám épp mivel operarészletek, ezért tematikailag és zeneileg is sokrétűbbek, mint a kamaraduettek (continuókíséretes  darab csak egy szerepel a lemezen, egy gyönyörű ária a Nióbéból, az Amami a vederai). Az, hogy eredeti kontextusukból kiagadott áriákkal van dolgunk, csak titokzatosabbá teszi az amúgy is igen ismeretlennek számító zeneszerzői személyiséget. (Ráadásul az egyes operák maguk is példázatok: a lemez első darabja, a Schiere invitte, non tardate az Alarico il Baltha, cioè L'audace re de' Gothiból való: a darab Buda felszabadítását ünnepli a török uralom alól, azzal párhuzamba állítva az eseményt, hogy Alarik, a gótok vezére hosszú ostromot követően 410-ben elfoglalta Rómát.)

S ebben a rejtélyességben a misszió jelentésének egy újabb rétegével találkozhatunk. Steffani magánemberi személyiségéről a hozzá köthető dokumentumok dacára is kevés tudható, s Bartoli a kutatások alapján úgy sejti, a zeneszerző kasztrált volt, azaz olyan művész, aki személyes missszióként áldozatot (sacrificium) hozott azért, hogy olyan szépséget tudjon közvetíteni, amilyet másoknak, akik nem hozták meg ezt az áldozatot, nem adatott meg közvtíthetni. S ennyiben Cecilia Bartoli személyes missziójának egy újabb jelentése is kirajzolódik előttünk: a diva-klisét elutasító diváé, aki a maga által összeállított lemezeken rendre személyes áldozatot hozó vagy áldozathozatalra kényszerülő személyeknek vagy önkénynek áldozatul esett műveknek állít emléket. 

Cecilia Bartoli e lemeze is azoknak a lemezeknek a sorába tartozik, amelyek valamilyen koncepcióhoz igazodva mutatnak be egy kulturális jelenséget. A korai zene birodalma részben az ismeretek, az elsődleges adatok hiánya miatt kiváló terepet biztosít az effajta értelmező munkához. Erre példa a közelmúltból a Schola Cantorum Karolus Magnus lemeze, amely a vértanúságot szenvedett szűzeknek állít emléket a nők ellen elkövetett erőszakról való megemlékezés kontextusában, vagy a Graindelavoix előadóegyüttes tervezett, a Villard de Honnecourt életének kuturális kontextusát bemutató trilógiájának első darabja. (A Pierre de Cambrai Erzsébet-officiumát tartalmazó lemezen az Ómagyar Mária-siralom szép feldolgozása is hallható.) 

Cecilia Bartoli: "Mission" Music of Agostino Steffani. With Jaroussky; Conte, lute; Coro della Radiotelevisione Svizzera, I Barocchisti, Fasolis. Decca 478 4732 

A további tájékozódáshoz: 

Keblusek, Marika, and Badeloch Noldus. 2011. Double agents: cultural and political brokerage in early modern Europe. Leiden: Brill.

Timms, Colin. 2003. Polymath of the baroque: Agostino Steffani and his music.

Oxford: Oxford University Press.