Schiff András színköre

Robert Schumann Zenei házi- és életszabályai közé tartozik a Wohltemperiertes Clavier szorgalmas gyakorlása. „Legyen mindennapi kenyered”, javasolja a fiatal zenésznek, „és akkor derék muzsikus leszel minden bizonnyal.” Schiff András másodszor vette lemezre a művet. Második Wohltemperiertesének Gould első Goldbergje mellett a helye.

Schumann – akinek zeneszerzői munkásságában is jól tetten érhető Bach hatása – a fúgákkal kapcsolatban emlegeti a Wohltemperiertest, ám a fúgák a velük párt alkotó prelúdiumokkal együtt járják be a fekete és fehér billentyűkön a hangnemek tartományát. Schumann talán azért hangsúlyozza a prelúdiumok rovására a fúgát, mert ez utóbbi műfajt tartja a zenészmesterség csúcsának, de a Wohltemperiertes többek között azért messze több kötelezően elsajátítandó tananyagnál, mert a kötöttebb fúgát kiegészíti a kötetlenebb szerkesztésű, improvizatívabb előjáték. Érthetően keltette föl a mű pl. a jazzt is művelő Friedrich Gulda érdeklődését is.

Bach partitúrái ráadásul általában is viszonylag kevés utasítást tartalmaznak (zenei utasításai "alulspecifikáltak"), eleve viszonylag nagy teret hagyva az értelmező számára, teremtő fantáziát követelve meg tőle. Különösen így van ez jelen mű esetében, hiszen itt még az sem tudható, milyen hangszerre írta a darabot a szerző. (Arról nem is beszélve, hogy a jól temperáltság fogalma is vitatott.)

Ezzel a felkínált értelmezési teret tölti ki, illetve a megkövetelt művészi fantáziát alkalmazza példaadóan Schiff András. Értelmezéséhez mai zongorát (Steinwayt) használ, s hangszerválasztásával  eleve kinyilvánítja, hogy zenei intuíciójára támaszkodik, nem pedig valamiféle konstruált történeti hűségre törekszik. (A historikus előadásra kíváncsi hallgató pl. Richard Egarr felvételébe hallgathat bele). A zenei intuíciónak a Wohltemperiertes esetében – legyen szó akár a prelúdiumokról, akár a fúgákról –, egyrészt a polifónia kibontását, másrészt a viszonylag rövid darabok egyéni karakterének, sokszínűségüknek az érvényre juttatását kell szolgálnia, miközben a különböző hangnemek tartományát bejáró egyetlen utazás egyes állomásait jelenítik meg. (A temperálás ugyanis azt a célt szolgálta, hogy újrahangolás nélkül lehessen egyik hangnemből a másikba váltani.)

Forrás: http://www.artsjournal.com

Ahogyan a Goldberg-variációk Glenn Gould-féle 1955-ös előadásának titka elsősorban alighanem a tempó rendkívüli eltalálásában rejlik, úgy Schiff András e második Wohltemperiertes-felvételével is ez a helyzet: tempóválasztásával kifejezetten az ellenpont mesterségének egyértelmű érzékeltetésére törekszik, amiből a nagyon tempóbeli ingadozások elkerülése – s ezzel együtt a romantikus megközelítés kiiktatása – is következik. Ugyanezt szogálja egy látszólagos apróság: a pedál használatának a kerülése, s ugyanakkor a legato előnyben részesítése (ellentétben például Gould megközelítésével) a hangok és szólamok egyértelmű elkülöníthetősége, illetve az egész kontinuitásának a biztosítása érdekében. S  ebből a megközelítésből a darabok éneklő, sőt táncos karaktere domborodik ki. A darabok egyéni jellegét eleve szavatolja (a temperálás dacára is) a más és más hangnem. (Bradley Lehman írásainak köszönhetően lángoltak föl újra a viták a temperálás fogalma körül; Egarr az ő elképzeléseit követi értelmezésében: legközvetlenebb következményük a dúr és a moll hangnemek közti nagyobb kontraszt. Az elképzelésekről kiindulópontként itt tájékozódhat az érdeklődő.) Schiff pedig mindig finoman ki is emeli a (mai zongora által lehetővé tett) dinamikai sokszínűség és az egyes darabokhoz megválasztott tempó segítségével, valamint a pedál használatának kerüléséből adódóan eleve jól hallható, a különböző hangnemeknél más és más módon megnyilvánuló disszonanciát.

A zongorista előtt – némileg a hangnemek tartományát szintén bejáró Szkrjabinra emlékeztető módon – színskálaként  jelenik meg a hangnemek skálája; karakterük szerint  más és más szín tartozik a hangnemekhez – a C-dúr pl. természetesen hófehér, maga az ártatlanság (az I. kötet C-dúr prelúdiumára Ave Mariát komponált Charles Gounod), s a h-mollban megérkezünk az éjfekete halálhoz, teljes életutat megtéve ily módon a hangnemek tartományában.

Johann Sebastian Bach / András Schiff ‎– Das Wohltemperierte Clavier

ECM New Series – ECM New Series 2270-73, ECM New Series – 476 4827, ECM Records – ECM 2270-73, ECM Records – 476 4827

Schiff András itt beszél a műről és a felvételről.