Telemann és a "barbár szépség"

Georg Philipp Telemann a "barbár szépség" szókapcsolattal foglalta össze benyomásait, amikor alkalma nyílott megismerkedni a lengyel-cseh-magyar (nép)zenével.

A cimbalom a magyar zeneszerető számára természetesen Rácz Aladár nevével kapcsolódik össze teljes joggal, illetve Sztravinszkijéval, aki a találkozásuknak köszönhetően figyelt föl erre a húros és ütős hangszerre. Ám a Holland Baroque Society  tavalyi lemeze váratlan meglepetést tartogat a számunkra: Georg Philipp Telemann, Bach kortársa cimbalmot és egyéb más, a nép- vagy világzenéből ismerős hangszereket használ.

Mint a lemezborítóról megtudjuk, a számára idegen zenei anyaggal való találkozásra komponista karrierjének a kezdetén került sor. Sorauban (Żary) Erdmann von Promnitz birodalmi gróf udvarának a karnagya lett 1704-ben, s az udvar Krakkóba és környékére települt néhány hónapra.

A lemez anyaga e néhány hónap hatását mutatja: olyan, mintha az ifjú karnagy gramofonnal járta volna be a környéket, kifejezetten abból a célból, hogy a maga sokszínűségében örökítse meg a föllelhető népzenei kínálatot. Ezt az érzést a zenekart irányító hegedűs, Milos Valent kegyes csalása is erősíti: a lemez 4. és 6. száma nem Telemann-szerzemény, hanem korabeli szlovák és zsidó tánczene, s így mindenképpen adekvát volt kiválasztásuk. (A zenészek közül a cimbalmon és egyéb hangszereken is játszó, rendkívül széles repertoárral rendelkező ifjabb Jan Rokyta érdemel feltétlenül külön említést.) Ám Telemann saját feldolgozásainak a palettája is nagyon széles, ráadásul – amennyire ma megítélhető –, meglepően kevéssé törekszik arra a komponista, hogy a birtokában levő, kész megoldásokat alkalmazzon a talált zenei anyag formába öntésére, aminek köszönhetően valószínűleg a hangszerösszeállítás és a ritmus is jórészt érintetlen maradt.

Magyar elemek is bőségesen érzékelhetők a lemezen (s nemcsak amiatt, hogy a darabok jó része magyar nemesek által lejegyeztetett gyűjteményből származik): hanem hallunk rajta magyar táncokat és verbunkost is. Ha bartóki értelemben nem is minden esetben népzenei anyaggal van itt dolgunk, azzal a jelenséggel mindenképpen igen, hogy egy értő fülű zeneszerző megpróbálja feldolgozni a számára idegenm, sokszínű zenei anyagot, a barbár szépséget.

A magyar táncházmozgalom, amely tavaly felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, éspedig a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe, jogaal tekinthetné alapító atyjának Georg Philipp Telemannt, aki ifjú zenészként megörökítésre érdemesnek tartotta a magyar kulturális örökségnek is részét képező zenei anyagot, és inspirációt merített belőle.

Georg Philipp TELEMANN (1681 - 1767) & anon: "Barbaric Beauty - Telemann & 18th c. Dance Manuscripts"
Channel Classics - CCS SA 31911  (© 2011) (77'32")

Ízelítő a lemez zenei anyagából itt.