Cypherpunkok

Ahogyan a számítógép megalkotása során, úgy az internet esetében is kéz a kézben jár az egyén résézéről az egyre nagyobb fokú szabadság megvalósításának a vágya a totális ellenőrzés megvalósítására törekvéssel az állam (és egyéb szervezetek) részéről. Ha tetszik, ugyanannak a folyamatnak a két aspektusát jelentik.

A cypherpunk mozgalom immár két évtizedes múltra tekinthet vissza, emblematikus alakja a Wikileaks-alapító Julian Assange, aki szerzőtársaival most könyvet jelentetett meg a cypherpunk mozgalom elképzeléseiről.

A mozgalomhoz tartozók kriptolázadók abban az értelemben, hogy a kezdetektől fogva úgy látják, az intereneten a kriptográfia eszköztárához folyamodva biztosítható a privát szféra védelme. Az internet ugyanis nemcsak az az eszköz, amely az információhoz jutás páratlan eszközét biztosítja az egyén számára, hanem az is, amely az állam (és egyéb szervezetek) számára az egyén megfigyelésének és  felügyeletének ugyanilyen páratlan eszközét kínálja. Assange és társai úgy látják, a civilizáció keresztúthoz érkezett: a kommunikáció legfontosabb eszköze, az internet vagy biztosítja  a privát szférát a gyengék számára és az átláthatóságot a hatalmasok tekintetében, vagy kémügynökségek és szövetségeseik, a transznacionális korporációk számon nem kérhető komplexumára ruházza a hatalmat egész populációk fölött.

Michel Foucault nyomdokain cypherpunkok úgy látják, az egyre kifinomultabb és egyre személyre szabottabb technikai eszközökkel és algoritmusokkal egyre inkább (egyre több szférában) megvalósul az egyének totális ellenőrzése, a benthami Panopticon. (A Panopticon képzetét nemcsak a cypherpunkok aknázzák ki már a mozgalom kezdetei óta az internettel kapcsolatban, többször folyamodik hozzá pl. Eveny Morozov is az internet kínálta szabadság sötét oldalát taglaló könyvében).

Assange a totalitarizmus veszélyétől tartva szólítja a kriptográfia fegyverébe az olvasót, úgy látva, a már említett válaszút előtt áll a civilizáció: ha változatlanul halad a pályáján, hamarosan megvalósul a posztmodern felügyeleti disztópia, amelyből szinte senki számára nem látszik menekülési lehetőség. (A sok vallási, de legalábbis a transzcendens szférát idéző konnotáció nem a véletlen műve A mátrix című cyberpunk filmben: azt sugallja, az emberen, de mindenképpen az egyénen túli hatalom szükséges a meneküléshez.)

Ebben a helyzetben, amikor – mondja Assange – az állam és barátai képesek behatolni a magánember mindennapjaiba, a kriptográfia a nem erőszakos közvetlen cselekvés végső formája. Ugyanis bár az állam nagyon is képes kényszerítő erővel föllépni az információáramlás ("flow") platóninak tetsző birodalmában, ám pusztán a kényszerítő erő nem fog tudni matematikai feladványokat megoldani. (Legalábbis a tudás platóni birodalmában nem.) 

Assange az állam és a társadalom (illetve az egyén) szintúgy leegyszerűsítő szembeállítását alkalmazza a figyelmeztetésnek szánt kötetében, komolyan nem érintve az állam szerepét vagy az állam és a korporációk viszonyának a kérdését (röviden az állami szuverenitásét). A szerző erre az aspektusra valószínűleg vak, s valószínűleg erre, az állam mint az információhoz való hozzáférés tekintetében egyenrangú egyének összességén túlmutató entitás létjogosultságának a megkérdőjelezésére (vagy eleve figyelembe nem vételére) vezethetők vissza a Wikilieaks-ügy erkölcsi dilemmái (bővebb összeállítást itt találhat róluk az olvasó.)

Assange egész pályafutását meghatározta ez a szembeállítás. A felügyeletet és ellenőrzést gyakorló állam képzete inspirálta a Rubberhose megalkotásában: a programnak „az elrejtés elrejtése” (a megfigyelőknek nem a megfigyelése, hanem a félrevezetése), vagyis az volt a célja, hogy külső behatoló számára lehetetlenné tegye megállapítani, mit rejtett el a kriptográfia eszközeivel a számítógép gazdája.

Azaz Assange végső soron technikai megoldást kínál az egyéni szabadság problémájára (amely minden bizonnyal túlmutat a technika szféráján). Megoldási javaslatainak (erkölcsileg bizonyosan kifogásolhatatlan) meghatározó eleme a szabad hardware és a szabad és nyílt forráskódú software, vagyis a senki gazdasági érdekét nem szolgáló, senki által nem monopolizálható eszközök létrehozása és használata (a „free” ezért mutat túl az „ingyenességen”).

Assange, Julian: Cypherpunks. Freedom and the Future of the Internet, OR Books, 2012

(A szerző itt beszél a könyvéről.)

További javasolt olvasmányok: 

Foucault: Michel (1990): Felügyelet és büntetés. A börtön története, Budapest: Gondolat

Hobbes, Thomas (1970): Leviatán, Budapest: Magyar Helikon, ford. Vámosi Pál

Dreyfus, Suelette/Julian Assange (2011). Underground. North Sydney, N.S.W.: Random House Australia (2nd edition) (ld. még itt)