Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a tudománytörténész George Dyson Turing's Cathedral című könyve, a Turing-centenáriumra időzítve. Főhőse azonban (terjedelmileg mindenképpen), a számítógép elméleti modelljének számító univerzális Turing-gépet fizikai valósággá változtató Neumann János.
A szerző annak a Freeman Dysonnak a fia, aki az Institute for Advanced Study (IAS) munkatársaként részt vett a Neumann-féle (az első RAM-mal rendelkező) számítógép megalkotásában. A tudománytörténész szerző tehát gyermekkori élményekre támaszkodva, a még élő résztvevőket is kifaggatva írhatta meg könyvét az egyik első számítógép megalkotásáról.
A Turing katedrálisa nemcsak azt a tudományos problémát tárgyalja, milyen úton-módon fordította Neumann János és kutatócsoportja a gyakorlat nyelvére Turingnak az univerzális gépről írott korszakalkotó tanulmányát. A Neumann-féle számítógép megalkotásának története ugyanis közismert módon elválaszthatatlanul összefonódott az atomkutatással, az atombombával végzett kísérletekkel, azaz a katonai felhasználással: a termonukleáris folyamatok szimulálására, a termonukleáris események minél pontosabb előrejelzésére szolgált. (A számítógép 1951-ben, első tesztelése során termonukleáris reakcióval kapcsolatos, 60 napon át tartó számítássorozatot végzett.) A számítógép megalkotásának történetét érthetően szorította háttérbe az atombomba története (így az előbbi téma szakirodalmi igényű feldolgozottsága elhanyagolható mértékű a Manhattan Projectéhez képest.
A MANIAC (Mathematical Analyzer, Numerical Integrator, and Computer or Mathematical Analyzer, Numerator, Integrator, and Computer ) névre hallgató számítógépet megalkotó IAS zárt világa bízvást szolgálhatott volna akár Friedrich Dürrenmatt fél évszázaddal ezelőtt íródott drámájának, A fizikusoknak az ihletőjéül: törésvonalak húzódtak a kis közösségben egyrészt a tiszta tudományt művelni szándékozó matematikusok és a mérnökök, másrészt – politikailag – a héják és a galambok (gyakorlatilag Neumann és Einstein) között. (Dürrenmatt drámájának aktualitásáról Samuel Matlack írt nemrégiben a paradoxonokra fogékony tanulmányt.)
A szerzőnek több szálat fog tehát egybe a könyvében: az elméleti háttér ismeretetésén kívül az amerikai intézmény- és politikatörténeti hátteret is ismerteti. Ám a legelevenebb – hiszen a tudomány- és a politikatörténeti hátteret is az érdeklődő nagyközönség számára feltételezhetően érthető fogalmi apparátussal tárgyalja – a személyes élettörténetek tárgyalása. Adott esetben nyilvánvalóan szorosan összefüggött az egyes munkatársak előéletével az intézetben végzett munka, illetve többé-kevésbé közvetlenül a későbbi életszakaszukat is befolyásolta. Elegendő magának Turingnak a személyes sorsára, vagy az őt az említett tanulmánya megírására késztető Kurt Gödel halálának tisztázatlan körülményeire gondolnunk. De van egy harmadik tragikus sors is, Dán Kláráé, Neumann özvegyéé. A tudós, aki megírta a MANIAC kódját (és szerkesztette Neumann posztumusz kötetét, a The Computer and the Braint), 1963 novemberében a kaliforniai La Jollában önként vetett véget az életének, színpadias körülmények között.
Dyson tudománytörténeti könyve azonban elsősorban a jövőről szól, eleve a tárgyából adódóan is: a számítógép, kivált a hálózattá összekapcsolt számítógép nem a múlt, hanem a jelen, és beláthatatlanul hosszú jövő áll előtte. Digitális univerzum alakul ki, melyet úgy népesítenek be a digitális organizmusok, ahogyan a biológiai univerzumot a biológiaiak. Evolúció megy végbe, azaz megjósolhatatlan, kiszámíthatatlan, váratlan eredményeket hozó folyamatok játszódnak le bennük. (Ezért kap nagyon fontos szerepet a könyvben a matematikai biológus Nils Aal Barricelli elképzeléseinek az ismertetése. De a könyvben tárgyalt időszakban maga Turing is érdeklődést mutatott a biológia, közelebbről a morfogenezois, azaz a természetben föllelhető minták iránt. Tehát nemcsak a fizikailag valóságos számítógép elméleti modelljét alkotta meg, hanem a digitális és a biológiai univerzum lehetséges analógiáját is feltételezte.) De a jövőbe forduló jelenről szól a könyv abban az értelemben is, hogy hackerekként láttatja a számítógép alkotóit, Neumann Jánost magát pedig olyan tudósnak, aki egyrészt a számítógép megalkotásáért megalkudott az ördöggel (részt vett az atombombával kapcsolatos kutatásokban), másrészt viszont – a nyilvánosság érdekeit szem előtt tartva – eredményeinek csak az elkerülhetetlenül szükséges hányadát szabadalmaztatta, s így mintegy a nyílt forráskód-mozgalom alapító figurájaként jelenik meg.
Dyson, George: Turing's Cathedral. The Origins of the Digital Universe, New York: Pantheon Books, 2012.
(A szerző itt beszél hosszabb interjúban a könyvéről.)
(A szöveg a Gépnarancson olvasható szöveg kissé módosított változata.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése