Ez mindent megmagyaráz

“De hiszen ez mindent megmagyaráz!” – hallhattuk sokszor a kelepcébe csalogató felkiáltást Columbo hadnagytól. 

Forrás: http://www.libraryforsales.com/

Columbo hadnagy történetei valószínűleg azért szögezték és szögezik oda a székhez a nézőt, mert teli s tele van gyakorlatilag minden befogadói réteg számára valamilyen szinten érthető, magán a cselekményen túlmutató utalásokkal. Ezek körébe tartoznak magának a nyomozásnak a módszerére vonatkozó megjegyzések is. Ilyen elsősorban az, amikor a hadnagy a hirtelen jött felismerést akár izgatottan, akár higgadtan nyugtázza: “De hiszen ez mindent megmagyaráz”. Hiszen mi is történik a nyomozás közben? Megfogalmazódik egy hipotézis: az esetek döntő többségében az ellenfél hipotézise. A módszeres kérdezősködéssel  – habár nem a szókratészivel, hiszen nem az általánosra, nem a gyilkosság ideájára irányul, a hadnagy egy virtigli ismeretelméleti anarchista, © P. Feyerabend – kifaggatott gyilkos állít föl egy szándékosan téves hipotézist, melyet a nyomozó megpróbál előbb konzisztenssé tenni, majd pedig a szilárd gondolati építményt módszeresen falszifikálni , azaz megpróbál a hipotézist gyöngítő, illetve annak tökéletesen ellentmondó mozzanatra rámutatni. S az elméleti tisztességességhez még az is hozzátartozik elemi módon, hogy mindaddig igaznak fogadja el (ha a megtévesztés szándékával is) a hipotézist, ameddig található olyan magyarázó elv, amelynek a segítségével minden elem magyarázható az eredeti hipotézis segítségével. Mihelyt azonban felbukkan olyan elem, amely sehogyan egyeztethető össze a kiinduló hipotézissel, megdőlt a hipotézis (és a drámaiságot az adja, hogy annak tesztelése során meg is fogalmazódik, és végül verifikálódik is egy másik).

Forrás: http://www.nytimes.com

Vagyis Lt. Columbo a popperi tudományelmélet gyakorlati alkalmazását mutatja be a nagyközönségnek, azaz a kérdezősködő (inkvizítor) hadnagy a tudományt (illetve inkább a tudományfilozófiát) is népszerűsítette. Némileg Columbo hadnagy nyomdokait követi a "harmadik kultúra" online folyóirata, az Edge, amelynek a kiadásában (John Brockman szerkesztésében) néhány hónapja megjelent a This Explains Everything   (Ez mindent megmagyaráz) című könyv. A “harmadik kultúra” fogalma C. P. Snow-tól származik, aki diagnosztizálva a párbeszéd hiányát a humán és a reál kultúra képviselői között (illetve a humán kultúra képviselőinek elbizakodottságát, hogy a kultúra voltaképpeni képviselőiként, a tulajdonképpeni értelemben vett “értelmiségként” lépnek föl, egyenesen hivalkodva tudományos képzetlenségükkel) azt fogalmazta meg kívánatos célként, hogy jöjjön létre valamiféle “harmadik kultúra”, amely mintegy közvetít a reál és a humán kultúra között. (A szerző könyvének eredeti esszéváltozata immár online is olvasható.) Az Edge szerkesztősége más értelemben érti a fogalmat: úgy gondolják, nincs szükség a humán kultúra képviselőinek közvetítésére ahhoz, hogy a nagyközönség megismerkedhessék a legfontosabb és legaktuálisabb tudományos problémákkal, hogy ők maguk is képesek megvilágítani a tudományos problémák horderejét az emberi élet szempontjából. Ennek jegyében kért fel Brockman szerkesztő 2010-ben több mint 150 tudóst arra, hogy válaszoljon a kérdésre, megváltoztatja-e az internet a gondolkodásunkat, és ha igen, hogyan, s ennek jegyében állította össze legújabban a This Explains Everything című kötetet is. Ebben az esetben 192 tudós válaszolt  arra a kérdésre, melyik a kedvenc, mély, elegáns vagy szép tudományos magyarázata. Maga a kérdésfelvetés és a válaszadók listája demonstrálja azt az elemi tényt, hogy tudomány és művészet között van összefüggés (illetve hogy a tudomány művelése maga az igazság keresésének művészi tevékenység is), és kezeskedik arról, hogy ne legyenek egysíkúak a válaszok (hiszen a válaszadók különböző tudományterületekről érkeztek, s így akadnak köztük olyanok is, akik a tudomány pozitivista önképe szerint nem is minősülnének tudósnak. A könyv egyszerre képes elegáns miniesszék segítségével láttatni, miként vélekedik mondjuk a középkorász eszmetörténész James O’Donnell a geocentrikus világképet megalkotó Ptolemaiosz elméletéről, vagy azt, miként mutatja be a genetikus George Church annak a felfogásnak az elhamarkodottságát, amely szerint a a tudomány elegancia az egyszerűséggel egyenlő. Ami azonban talán a legfontosabb: a szerzők közül láthatóan senki sem gondolja úgy – ellentétben a könyv címének sugallatával –, hogy birtokában van olyasminek, ami mindent megmagyaráz, tudván, mit sem ér az olyan elmélet, amelyik nem falszifikálható.

BROCKMAN J. 2013. This explains everything : deep, beautiful, and elegant theories of how the world works. New York: Harper Perennial.

ld. még: 

SNOW C.P. 1993. The two cultures. London ; New York: Cambridge University Press.